Tedd a babát a földre!

…már amikor leteszed őt.

Csak mert nem kell, hogy letedd, ha nem akarod. A babának nagyon jó, ha a kezedben van, ha az öledben van, ha hordozod őt. A mozgásfejlődésének is nagyon jó – legyen rajtad amennyit csak az jó nektek!
Hogy lehet jó a baba mozgásfejlődésének az, hogy rajtad van? Erről itt olvashatsz többet.


Miért pont a földre tegyem?

Mert a föld kemény, tágas, és nem lehet róla leesni sem.

– Hát ez az! Hogy kemény! – hallom a szülői gondoskodás jogos kérdését. – Miért baj, ha a puhára teszem?

Többféle zavart is okoz a baba mozgásában a puha felület. Vegyük sorra őket!


A puhán nehéz mozogni

Milyen fölállni egy süppedős fotelből? És milyen egy keményről? Milyen homokban futni? És milyen kemény talajon?

A puha elnyeli a mozdulatot. A kemény pedig stabil kiindulópontot biztosít neki. Ezért a puha felület mozgáskorlátozás a babának. Akinek pedig mindig, amikor éber, és le van téve, szabad mozgásra van szüksége. Mert a mozgásfejlődést a babában futó belső program diktálja. A mi feladatunk pedig az, hogy ne zavarjuk meg ezt a csodálatos és tökéletes folyamatot. Tedd a földre a babát, amikor leteszed őt! Hadd mozoghasson!


A puha megvédi a fájdalomtól

Képzeljük el, hogy van a fönti, jó kis süppedős foteled. Hogyan ülsz bele? Simán beledobod magad, ugye? És most képzeljük el, hogy kirándulás közben megpihenve leülsz egy sziklára. Hogyan ülsz le? Ó, most sokkal óvatosabb voltál! Joggal, hiszen ha ledobod magad a sziklára, mint ahogyan ledobtad magad a süppedős fotelbe, megsérül akár a gerinced is!

Nos, a baba még nem tud ilyen különbségeket tenni. Nem tudja fölmérni, hogy most milyen felületen van, és nincsenek még különböző mozgáskivitelezései attól függően, hogy milyen felületen mozog. Sőt! Most alakul ki nála az első, és most egy darabig még egyetlen verzió, amit a további fejlesztésekig minden körülmények között használni fog. Melyik verzióhoz segítsük hozzá? Erről döntünk, amikor puha vagy kemény felületre tesszük őt.

Ha puha felületen van a baba, akkor a puha felület visszajelzéseihez igazítja a mozgását. A puhán nem veri be magát, bármit is csinál. Ennek megfelelően fejleszti ki a mozdulatait. Aztán előbb-utóbb lekerül a földre is. Nos, rosszul fog neki esni, amikor az eddig jól bevált mozdulat visszaüt! Főleg, hogy akkor már talán nem is az első, lassú és tétova, próbálkozó mozdulatnál fog tartani, hanem a jól bevált, rutinos és lendületes mozgása üt vissza. És ez a fájdalom nem csak váratlan, de nagyobb is, mint amekkorára feltétlenül szükség van az egészséges mozgásfejlődéshez.

Tedd rögtön a földre! Nem baj, ha beveri a fejét. Eleinte, amikor még a mozgása lassú, és amikor még a baba közel van a földhöz, ez nem nagy fájdalom! És olyan csodálatos élmény megvigasztalni: az, amikor vele sajog a szívünk, magunkhoz szorítjuk őt, és az illatát beszívva megpusziljuk a sajgó buksiját! És érezzük, hogy ez megnyugtatja… hogy elegek vagyunk ahhoz, hogy ő megnyugodjon… hogy a kapcsolatunk élő és fontos, és ad neki! Ez nekünk is csodálatos, és neki is. Megtapasztalja, hogy anya/apa/nagyi/nagypapi ott van a bajban. Ez a legfontosabb, amit adhatunk a babának, ami elkíséri őt az egész életében. Sőt, meghatározza az emberi kapcsolatait, és ezzel az életminőségét! Ne akard megspórolni hát, hogy beverje a fejét!

Fontos, hogy beverhesse a fejét, mert ezzel tanul meg vigyázni a fejére. Így fog tudni ügyesen esni. Ha a baba mindig szabadon mozoghat, ezek a fej beverések és esések nem lesznek nagyok, nem lesznek vészesek! Ha viszont a szabad mozgás sérül, tudnak nagyon csúnyák lenni.


A testséma kialakulása

A föld tart téged. Azon a testfelületeden, ahol megtart, nyomja a bőrödet és a bőröd alatt az izmaidat. Amikor mozogsz, ez a nyomás változik. Mozgás közben itt-ott csökken vagy megszűnik a nyomás, máshol pedig erősebb lesz. Ezek a nyomásváltozások a környezetedből jövő visszajelzések a mozgásodról. Értékes információk ahhoz, hogy érzékeld a testedet és biztonságosan mozogj.

A babának erre még nagyobb szüksége van, mint neked. Ugyanis ami neked már természetes – hogy csukott szemmel is tudod, hogy hol van a karod és hol a lábad –, benne még nem alakult ki. Most alakul, és ehhez van szüksége a környezetéből érkező visszajelzésekre. Méghozzá az egyértelmű, és a helyzetének, mozdulatának tökéletesen megfelelő visszajelzés az, ami segíti a testsémája kialakulását!

A puha felület ezeket a visszajelzéseket elnyeli, lecsökkenti, akár megszünteti, elkeni… A babának nem pihe-puha kényelem kell! A föld nyomása neki nem kényelmetlen, nem sok (mint nekünk esetleg)! Ő kicsi, könnyű és puha. Viszont pont, hogy a föld keménységére van szüksége, hogy visszajelzést kapjon a testéről, és elrugaszkodási lehetőséget, kiindulópontot a mozgások kivitelezéséhez.


Tényleg csak úgy a földre tegyem?

Igen, nyugodtan. Teheted a padlóra, a szőnyegre, akár járólapra is, ha olyan helyiségben vagytok. Ha aláterítesz valamit, akkor az minél vékonyabb legyen, ne legyen puha. (És ne lógjon közben fölötte játék! – erről itt olvashatsz részletesebben (hamarosan).)


Ha aláterítesz valamit

…akkor jó, ha tudatos vagy abban, hogy a cél az, hogy ez az aláterített valami NE töltse be a funkcióját. Hiszen a baba mozog, méghozzá egyre többet és egyre nagyobbat. Ne akard a babát rajta tartani a takarón! Hiszen ezzel korlátoznád a mozgását. Hagyd és élvezd, ha lemegy róla! Ugye, milyen ügyes, hogy már nem pálya neki egy aláterített takaró?!


A habtapi jó?

A habtapitól nem sérül a szabad mozgás. Ha neked a habtapi adja meg azt a biztonságot, amitől le tudod őt tenni a kanapéról/ágyról a földre, akkor a habtapi nagyon jó! Használd nyugodtan. De ekkor is tudd azt, amit a takarónál megbeszéltünk: nem az a cél, hogy a baba rajta maradjon, hanem az, hogy lemenjen róla. Ne akard rajta tartani!

De ha neked a habtapi macera vagy fölöslegesnek tűnik, akkor tudd, hogy a babának nincsen rá szüksége. A babának a föld még jobb, mint a habtapi. Mert még egyértelműbb visszajelzéseket ad a mozgásáról. És mert ha nincsen habpatapi, akkor biztos, hogy nem korlátozod azzal, hogy rajta akarnád tartani… Ha neked egyszerűbb az élet habtapi nélkül (vagy azt sem tudod, mi az), akkor felejtsd el a habtapit!


De a föld hideg!

A babák nagyon sokkal jobban bírják a hideget, mint ahogyan azt általában gondoljuk. Próbálkozz, és figyeld őt. Ha esetleg be is náthásodik, az még nem a világ! Bízz benne: a náthából ki fog gyógyulni. Az viszont életre szóló, amit a szabad mozgás ad neki – ne a mozgásfejlődésével fizessen a nátha elkerüléséért!

A legvalószínűbb azonban, hogy meglepetésedre még náthás sem lesz a baba attól, hogy lekerül a földre vagy a csempére.

Persze, ha hidegebb, ahol van a baba, kicsit több ruhát adunk rá. De figyelj, hogy a ruha ne akadályozza a mozgást! Vigyázz: az, hogy a ruha akadályoz, sokkal gyakoribb eset, mint gondolnád! Itt olvashatsz részletesebben a témáról (hamarosan).


Új szülői feladat: az elengedés

Miért ilyen nehéz hagyni, hogy a baba szabadon mozogjon? Egyrészt, mert nem ismerjük a szabad mozgást és annak a jelentőségét.

Másrészt azért, mert a kisbabasághoz képest ez egy új életfázis, ami új szülői feladatot hoz magával: az elengedést. Kisbabaként megtanultuk már, hogy a babánk kap levegőt, tud enni, életben marad. És most itt az új kihívás: azt észrevenni, hogy a baba akkor is működik, sőt, tud magára vigyázni, ha eltávolodik tőlünk.

Kezd kicsiben! Tedd le a babát a földre a kezdetektől, amikor leteszed őt, és apránként hagyd, hogy erősödjön benned az élmény, a bizalom: a baba boldogul a kemény földön. Amikor pedig nem érzi ott jól magát: vedd föl, bújjatok össze, és élvezzétek az ölelés ismerősségét!

 

Tanfolyam a mozgásfejlődésről a születéstől a stabil járásig (1-2. együtt) + ajándék esettanulmány!