Testközelben: rövid alvások

Testközelben a babák sokszor, de rövidet alszanak, és könnyen megébrednek.Miért? Mert a huszonnégy órában mért összes alvásuk mennyiségének a felét felületes alvással, az úgynevezett REM alvásfázisban töltik. Számoljunk ennek utána gyakorlatiasabban!

A felületes alvás az alvásuk első 20 percét teszi ki. Ez alatt az idő alatt bármikor nagyon könnyen fölébredhetnek. Sőt, általában ezt a 20 percet a szülők altatásnak élik meg, mert ezt az alvásfázist a babák cummogva, szopizgálva vagy ringatva szeretik tölteni.

A 20 perces cummogva/ringatva szunyókálás végén a baba jó eséllyel fölébred, és egy darabig ébren van. Az is lehet, hogy a 20 perc után az alvásuk átvált mélyebb alvásfázisba, ami aztán 20-30 percig tart. Ekkor – 20 perc altatás és max. fél óra alvás után – a baba az alvásciklusa végére ér. Ami azt jelenti, hogy nagy eséllyel fölébred. Az is lehet, hogy jelenésünk van egy visszaaltatásra és egy újabb ilyen ciklus kezdődik.

A kisbabák ritkán alszanak hosszú órákat egyben. Ez éjjelre éppúgy érvényes, mint nappalra. Éjjel-nappal sűrűn ébrednek, és sűrűn szopizhatnak, az éjszakát nem alusszák át.

Így történik, ha a baba testközelben van, ami a babának a lehető legjobb, ami vele történhet.

Ez sok családnak nagyon fárasztó, miért lehet jó mégis?

Mert ez jelenti számára az életet!


Mert ettől gyarapszik szépen!

A testközelség és a gyakori ébredés gyakori szopást jelent! A gyakori szopás pedig elegendő anyatejet jelent, hiszen a mell úgy működik, hogy éjjel-nappal gyakran ki kell ürülnie ahhoz, hogy elegendő tejet termeljen.

A gyakori szopástól

  • lesz elég anyatej,
  • egyenletes lesz a baba vércukorszintje,
  • és jól fog gyarapodni.

A gyakori, kis szopások jól igazodnak a baba elképzelhetetlenül kicsi gyomrához, és a nagyon gyorsan emésztődő anyatej sajátosságaihoz is.


Mert ettől van biztonságban!

Hogy értem ezt? Úgy, hogy a letett babával szemben a testközelben tartott babának

  • egyenletes a véroxigénszintje,
  • egyenletes a szívritmusa,
  • nem marad ki a légzése, vagy ha igen, sokkal rövidebben, mintha le lett volna téve.

Igen, a helyzet az, hogy a te tested a világon a legjobb minőségű, légzésfigyelővel és minden más szükséges műszerrel felszerelt inkubátor! Ez nem költői túlzás: az inkubátorokkal pontosan a gondozó testét próbálják technikai úton pótolni. De olyan tökéletes inkubátor nincsen és soha nem is lesz, mint a saját tested.


Akkor most nem az a jó baba, aki alszik? Mi a baj a hosszú alvásokkal?!

Szögezzük le gyorsan, ha a baba testközelben van és úgy alszik hosszút, mélyet, akkor biztosan nincsen baj. Ha a babád jól gyarapszik szintén nincsen baj. A babák nagyon különböznek. Nem az a lényeg, hogy a tiéd pontosan milyen ritmusban alszik, hanem az, hogy hogyan gondolkodsz az alvásról! A kisbabáknak nem jó ha a hosszú alvásokat tűzzük ki célul és frusztrálódunk valahányszor ez “nem sikerül”. 

A gondozótól távol történő, sok, hosszú, mély alvás a babáknak semelyik ezt megelőző történelmi korban nem lett volna biztonságos – ezért nem ehhez adaptálódott a szervezetük. A kisbabáink annyira ránk vannak szorulva, hogy a jó élettani mutatóik, és a rendelkezésre álló anyatej mennyiségének folyamatos fenntartása (tehát gyarapodásuk és életbenmaradásuk) érdekében rendszeresen emlékeztetniük kell minket magukra.

A hosszú alvás luxus

  • mert közben nem jutnak tejhez,
  • nem stimulálják a mellet a tejtermelésre,
  • és ha távol vannak a gondozójuktól, nem segít nekik senki az élettani mutatóik szabályozásában.

A baba számára ez nem az optimum, nem a természetes állapot, hanem energiaspóroló technika: a hosszú, mély alvásban ugyanis kevesebb tápanyagra van szükségük. Ha hosszan alvós kisbabád van, elképzelhető, hogy azt tapasztalod: nem kipihenten inkább kiürülten: türelmetlenül ébred, azonnal szopizni szeretne. A testközelben lévő kisbabának nem kell ennyire elmennie a saját határáig: a válaszunk hamarabb érkezik a hívására. Amikor tehát sokszor kelünk a kisbabánk első jelzésére, és megetetjük ő, mielőtt farkaséhes lenne, akkor nem rászoktatjuk valami bűnös nassolásra vagy az anyaugráltatásra, hanem épp a megerősödésért, a fejlődéséért, és nem mellesleg a “jobb”, összefüggőbb alvásunkért dolgozunk.


Az új gondolkodásmód: SZOPTALVÁS!

Mint látjuk, az alvás és a szoptatás annyira egymástól függ, hogy a két úttörő amerikai alváskutató, James McKenna és Lee Gettler új fogalmat alkotott: BREASTSLEEPING – vagyis SZOPTALVÁS. Szerintük ugyanis a két dologról nem érdemes külön beszélni, mert az alváshoz szopizásra van szükség.

Mindez pedig csak testközelben valósulhat meg. Így kapjuk meg a csak szorosan együtt tárgyalható hármast:

  • az alvást/altatást,
  • a szoptatást és annak alternatíváját, a cumisüveges-nyugtatócumis gondoskodást,
  • és a hordozást, ami szintén folyton beúszik a képbe, mert a legtöbbek számára ez a testközelség hosszú távon legjobban bírható formája.

És mi van, ha nem, vagy nem kizárólag szopizik a baba?

A remek hírünk: cumisüveggel és nyugtatócumival is meg lehet valósítani a baba életkori sajátosságai szerinti, azaz az igény szerinti gondoskodást testközelben, ha értjük a föntieket! A lényeg a gondolkodásmód és a törekvés, a többi technikai kérdés. Ugyanis maga a folyó tej és a szopó mozgás rendkívül jó altató, és a cumisüvegből folyó tejet, valamint a nyugtatócumit megfelelően kombinálva hatékonyan tudnak segíteni az elalvásban.

Tanfolyam az alvásról, altatásról 1. rész