MI AZ, HOGY SZABAD MOZGÁS?

Ha a baba szabadon mozoghat, akkor

  1. olyan helyzetben van, amit ő maga önállóan is föl tud venni, és
  2. minden mozdulatot, amit elkezd, végig is tud vinni, nincsen ebben kívülről akadályozva.

MIKOR VAN SZÜKSÉGE A BABÁNAK A SZABAD MOZGÁSRA?

Mindig, amikor éber állapotban le van téve.

Nincs tehát szüksége a babának a szabad mozgásra akkor, amikor

  • testközelben van: az öledben, a karodban vagy hordozóban van.
  • alszik vagy altatod éppen.
  • úton vagytok, utaztok.

UGYAN, MI AKADÁLYOZNÁ A MOZGÁSÁT?

Nyilvánvaló, hogy tudatosan semmivel nem akadályozzuk a babánkat a mozgásban. Azonban a szabad mozgás nem közismert szempont a mindennapi döntéseinkben. Ezért nagyon sok mindent csinálunk, ami akadálya a szabad mozgásnak anélkül, hogy észrevennénk azt, vagy tudnánk róla.

Fontos nekünk a baba mozgásfejlődése, és izgulunk érte. Bármit megtennénk, hogy minden a legjobban menjen, hogy segítsük őt. Pontosan ezért szeretném megmutatni neked a szabad mozgást mint csodálatos lehetőséget! Mert azzal együtt, hogy oly’ kevesen ismerik, ez az, amivel igazán hatékonyan segítheted őt!

És a szabad mozgás gyakorlatában az a legjobb, hogy ha egyszer rátaláltál, nem kerül semmi plusz energiába, sem időbe, sem pénzbe. A szabad mozgás biztosítása a leghatékonyabb mozgásfejlesztés – méghozzá ingyen és pluszmunka nélkül!

Nézzük hát, hogy mi minden lehet az akadálya a szabad mozgásnak!


NO.1. A RUHA

Ha a ruha mozgás közben megfeszül a babán, az azt mutatja, hogy korlátozza a baba mozgását.Nagyon sok nadrágot lehet kapni, aminek rossz a szabása: túl szűk a babáknak. Vagy az adott szabáshoz túl merev az anyaguk. Sok a túl rövid lábú rugdalózó is, ami semekkora gyereknek nem alkalmas – el van szabva, el van méretezve a lábhossza. És az is lehet, hogy az adott rugdalózó jó volt egykor a babának a szabad mozgáshoz, de már kinőtte, és máris akadályt jelent neki. Ugyanígy járhatunk harisnyákkal. Meglepően könnyű olyan ruhába belefutni, amelyik korlátozza a baba mozgását!

Részletesebb infót arról, hogy hogyan válassz olyan ruhát, ami lehetővé teszi a szabad mozgás ebben a cikkünkben találsz (hamarosan).


NO.2. HA A BABA PUHA FELÜLETRE VAN LERAKVA

Ha puha a felület, az nehezíti a mozgást. Vissza tudsz emlékezni, hogy milyen fölállni egy süppedős fotelből, és milyen egy kemény kanapéról vagy székről? Sokkal nehezebb mozdulni, ha nincsen mire támaszkodni.

A másik érv a kemény felület mellett az, hogy a baba mozgásfejlődéséhez kulcsfontosságú, hogy minden mozdulatáról visszajelzést kapjon: bármit is mozdul, nyomja őt vissza a talaj. Mi, hogy “nyomja vissza a talaj”? Próbáld ki! Például feküdj le a parkettára hanyatt, és húzd föl a hasadhoz a térdeidet. Figyelj közben a testedre ott, ahol a földdel érintkezel. Ugye, hogy a mozdulat következménye az, hogy a föld visszanyom valahol? Ez esetben például a hátunk alsó részét biztosan jobban nyomja a föld behajlított lábbal, mint amennyire akkor nyomta, amikor kinyújtott lábbal feküdtünk. Nos, pontosan ezek azok a visszajelzések, amikből a baba megtanulja a mozgásokat!

A kemény felülettel hozzájut ezekhez a visszajelzésekhez, testélményekhez, amik a benne futó mozgásfejlődési programnak információt adnak, hogy merre van az arra. Ha puha felületen van a baba, akkor az történik, hogy bár mozdul, de nincsenek meg a mozdulatnak azok a következményei, amik később, amikor talajra kerül a baba, érvényesek lesznek. Így a testélmények, amiket a baba puha felületen szerez, cserben hagyják majd kemény felületen. Ez a benne futó mozgásfejlődési programnak nehezítés: kerülőút, zsákutca.


NO.3. HA TÚL KICSI A SZABAD HELY KÖRÜLÖTTE

A szabad mozgáshoz akkor elég nagy a tér, ha a babának nagyobb tér áll a rendelkezésére, mint amekkorát be tud mozogni. Ha meg tud fordulni, akkor már a kiságy túl kicsi neki. Ha már nem csak megfordul egyet néha, hanem forog, akkor a legtöbb járóka kicsi (bár a járókák elvben építhetőek nagyon nagyra is). Szűkítheti a helyet a zsúfolt berendezés, és sokszor szűkíti a nagyon sok játék.

Adjunk teret a mozgásfejlődésnek! Legyen a baba nagy térben, és mindössze néhány (2-4 darab) játékkal, hogy ki tudjon bontakozni!


NO.4. A POZÍCIÓ, AMIBE LERAKJUK ŐT

Ha olyan pozícióba rakjuk, amibe ő maga egyedül, teljesen önállóan nem tudott volna belekerülni, akkor az a pozíció még nem az övé. Nem ura még ennek a pozíciónak, és ezért korlátozottan cselekvőképes benne.

Ez még akkor is igaz, ha már föl tudja venni önállóan az adott pozíciót, de még új neki az adott helyzet.

Ha szabad mozgást szeretnél a babának, akkor olyan helyzetbe tedd le őt, amit ő maga is föl tud venni úgy, hogy ha leteszed őt a hátára fektetve, és odébb mész, akkor mire vissza jössz hozzá, az adott pozícióban találod őt. Azonban ne rakd még le ebbe a helyzetbe akkor, ha meglepett téged a baba pozíciója, amiben találtad, miután visszajöttél; vagy ha még viszonylag új, hogy így van. Akkor tedd le az adott pozícióba, ha már teljesen megszokott, közönséges dolog, hogy ő maga – (akár) hanyattfekvésből kiindulva – ebbe a pozícióba hozza magát.

Ez a szempont a legtöbbször úgy sérül, hogy a babát ültetjük, vagy hogy hasra tesszük őt, amikor még nem tud a hátáról a hasára fordulni. További infók:


NO.5. AZ, HOGY FOGJUK A KEZÉT

…amikor ő még nem tökéletesen biztos az adott mozgásban. Fogjuk a kezét, hogy ne essen el, vagy hogy tudjon állni, járni, lépcsőzni, leugrani, fölmászni. Teljesen érthető, ha segíteni szeretnél neki, és az is, ha szeretnéd megóvni őt az esés fájdalmától! Nem is kérdés, hogy a legjobb szándékkal, és őszinte odaadással teszed, ha így csinálod. Nagyon becsülöm azt, ahogyan a babáddal együtt vagy, és éppen ezért hívlak, hogy gondold át, hogy mi történik a babával, ha fogjuk a kezét ezekben a helyzetekben. Azért, hogy választhass, hogy szeretnéd- e fogni a kezét, vagy a szabad mozgás mellett döntesz. Minderről részletesen itt olvashatsz (hamarosan).


NO.6. AZ, HOGY BELETETTÜK ŐT VALAMIBE VAGY FÖLTETTÜK ŐT VALAMIRE

amibe ő maga, egyedül, önállóan nem tudott volna belemászni, vagy amire nem tud fölmászni. Ez így jó nagy kategória, és talán lehet olyan kivételes helyzetet találni, amire azt mondhatjuk, hogy de, persze, így vagy most nem számít. De most hagyjuk a kivételeket, mert rengeteg olyan hétköznapi gyakorlatunk van a babával, amikor ezen a ponton sérül a szabad mozgás.

Ilyen például, ha autós hordozóba vagy pihenőszékbe tesszük a babát, amikor éber és nem utazunk vele. Ezek olyan helyzetek, amikor a babának arra lenne szüksége, hogy megélje a saját mozgásait akadályoztatás nélkül. Ha ebben korlátozzuk őt, az akadály, nehezítés a mozgásfejlődésben is.


+1 A PELENKA

A mosható pelenka sajnos akadályozza a szabad mozgást. Ha mindig minden más szempont teljesül a föntiek közül, viszont a letett helyzetekben mosható pelenka van rajta – nos, akkor is az a legvalószínűbb, hogy átmeneti ideig látható lesz a baba mozgásán, hogy sérült a szabad mozgás.

Megoldás lehet, ha azokban az időkben, amikor a babának éppen látványosan berobbant a mozgásfejlődése: intenzíven gyakorolja az új mozgásokat, illetve még kezdő (nem pedig rutinos vén róka) az adott mozgásfázisban, átmenetileg félreteszitek a mosható pelenkát.


MOST TÉNYLEG ILYEN FONTOS A SZABAD MOZGÁS?

Hihetetlenül fontos, igen. Ugyanis a mozgásfejlődés programja benne van a babában, és működik. Ez a program bámulatosan, fölfoghatatlanul komplex. A programot külső ingerek indítják el.Méghozzá azok az ingerek, amiket a baba akkor kap, amikor a karodban vagy hordozóban rajtad van: az érintéses és a mozgatásos ingerek. A baba megkapja az érintést, a ringatást, az idő telik vele, és a mozgásfejlődés programja működésbe lép. A baba mozog. És most jön a svédcsavar!

A baba mozgása visszahat erre a programra! Innentől fogva már nemcsak az érintés és a ringatás kell a babának ahhoz, hogy a program a maga tökéletességében lefusson, hanem a baba saját, mozgásos tapasztalatai is! Semmi más dolgunk nincsen, mint hogy figyelünk rá, hogy mi, kívülről ne módosítsuk ezeket a tapasztalatokat.

Ha lefogom a mozgásait (ruhával, pihenőszékkel stb.), ha megtartom az eséseit, ha kitámasztom őt ülésben, ha ülésbe rakom, amikor még nem tud fölülni – olyan tapasztalathoz juttatom a babát, amik megcsalják őt később, amikor már nem asszisztálom a mozgását. És igaz ez mindazokra a helyzetekre, amiket átgondoltunk fönt mint a szabad mozgás akadályait.

A mozgásfejlődés lefut magától. Mi nem tudunk rajta javítani, mert tökéletes. Elég, sőt, a legtöbb, mi adható, ha szabad utat adunk neki, és gyönyörködünk a csodában, ami a szemünk előtt zajlik!


AFFENE! AKKOR ÉN EZT JÓL ELRONTOTTAM!

Ó, Istenem, de jól ismerem ezt az érzést! Hányszor és hányszor találtam valamit szülőként, amire utólag rájöttem, hogy másként jobb lett volna! Kisebb dolgokat, és nagyon súlyosakat, jelentőseket is! Nagyon fájdalmas élmény. Szeretném, ha tudnád, hogy ha te is így vagy, nem vagy egyedülSőt, veled van ebben talán minden szülő a világon! Amit átélsz, természetes és teljesen normális.

És azt is szeretném, ha tudnád, hogy a szabad mozgás gyógyítja magát. Ez azt jelenti, hogy nem, egyáltalán nem rontottad el! Sőt! A lehető legjobban csinálod, hiszen nyitott vagy rá, hogy átgondold a gyakorlatodat! Amint a baba a szabad mozgás helyzetébe kerül, a benne futó program azokat a tapasztalatokat kapja, amik támogatják a fejlődés szabad lefutását, és a szabad mozgás visszatalál önmagához! Minden pillanat tökéletes ahhoz, hogy szabad mozgásra váltsunk! Soha nem késő, és mindig gyógyító. Válts most, és minden a legnagyobb rendben lesz!

Azt is fontos szem előtt tartanod, hogy arról, hogy eddig nem biztosítottad minden helyzetben a szabad mozgást a babádnak, nem te tehetsz. Mindent a legjobb tudásod szerint csináltál. Honnan is tudtad volna?! Ki tudja mindezt körülötted? Talán senki. És hányan vannak, akik nem tudják? Mit láttál magad körül? Teljesen természetes, hogy úgy csináltad, ahogy, nem történhetett ez másként.

Amit viszont megválaszthatsz, hogy hogyan csinálod most, hogyan csinálod ezután! A váltás nem mindig nagyon könnyű. Ha szeretnél hozzá személyre szabott segítséget, jelentkezz tanácsadásra.